No products in the cart.
Az Ötlet Stúdió mögött nem egy nagy cég, nem egy hatalmas műhely és nem egy tökéletesen megtervezett üzleti stratégia áll. Hanem egy fáradt anya, egy mindenkinek megfelelni akaró lány, egy álom, és egy pince a szüleim házában.
A pince
Öt vagy hat évvel ezelőtt ott kezdődött minden.
Egy rozsdás satupad, néhány alapanyag, ragasztópisztoly, és az a vágy, hogy csináljak valamit, ami a sajátom. Akkor még nem volt határozott stílusom, nem tudtam pontosan, merre tartok, évekig kerestem azt. Csak készítettem a díszeket. Először, szokásos módon barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak. Nagyon apró lépésekkel indult minden.
Őszintén szólva, az eleje nagyon nehéz volt.
Egy kisgyerek mellett vállalkozást építeni nem romantikus történet volt. Sokszor inkább küzdelem. Voltak éjszakák, amikor a kislányommal hajnali háromig vagy akár ötig fent voltam. Volt, hogy alig aludtam pár órát, mert hajnalban már kelni kellett, hiszen mentem a piacra árulni.
Piac
Sosem felejtem el azokat a reggeleket. Fagy, pára, fáradság, sötét volt. Amikor a város még aludt, én már pakoltam az autót. Díszek, koszorúk, virágok, temetődíszek kerültek a dobozokba, és indultam a veresegyházi piacra. Sokszor a zöldséges standok mellett álltam, a virágosok között, egy teljesen más világban, mint amiről korábban álmodtam. De! Az enyém volt, a sajátom, és valahol el kellett kezdeni.
A piac sok mindenre megtanított. Alázatra, kitartásra… nagy kitartásra. Sosem felejtem el, 5 napig árultam -8 fokban, mert volt egy március, amikor napközben se ment feljebb a hőmérséklet. Megtanultam, hogy az emberek néha csak elsétálnak a munkád mellett, és azt is, hogy egyetlen kedves mondat, vagy egy vásárló mosolya mennyi erőt tud adni.
Jöttek a megpróbáltatások
Az út nemcsak nehéz volt, hanem sokszor fájdalmas is. Ahogy ügyesedtem fogytak az emberek.
Nem mindenki hitt abban, amit csinálok. Sőt, sokan egyáltalán nem hittek benne. Voltak, akik próbáltak lebeszélni róla. Voltak, akik a hátam mögött beszéltek róla, és voltak, akik egyszerűen kinevették.
Sokszor hallottam vissza mondatokat, amelyek akkor nagyon bántottak.
Nevettek a videóimon.
Nevettek azon, hogy a közösségi médiában jelen vagyok.
Nevettek azon, hogy „Facebookozással akarok pénzt keresni”.
Hogy ez nem igazi munka.
Hogy ebből soha nem lesz folyamatos bevételem, hiszen a díszek csak időszakosak.
Sokan biztosak voltak benne, hogy egyszer majd feladom.
De van valamim, egy szupererőm, ami nem került számításba: A kitartás és az alkalmazkodás.
Nyughatatlan vagyok. Sose leszek elég jó sem magamnak sem a világnak, de ezt a szomorú erőt arra használom, hogy megjöjjön a siker.
Az évek alatt megtanultam, hogy egy álmot nem a taps, és a követőszám tart életben, hanem az, amikor akkor sem adod fel, amikor senki nem hisz benne rajtad kívül.
Én pedig nem adtam fel.
Lépésről lépésre épült az Ötlet Stúdió. Kísérleteztem, kerestem a saját stílusomat, tanultam, fejlődtem. Közben rengeteget hibáztam, jaj nagyon sokat….. de minden hibából tanultam. Remélem.
És közben történt valami nagyon fontos.
Remek közösség
Az alkotás nemcsak munka lett, hanem kapcsolódás az emberekhez, közösségépítés.
Amikor egy workshopon együtt alkotunk, akkor érzem igazán, hogy az egésznek van értelme.
Ma az Ötlet Stúdió már több, mint néhány dekoráció.
Nekem ez a saját történetem a kitartásról.
A történetem, ami arról szól, hogy egy anya a szülei pincéjéből indult el.
És egy történet arról, hogy a legnagyobb álmom a legkisebb helyen született meg.
A mai napig emlékszem azokra a hajnalokra, azokra az éjszakákra, azokra a pillanatokra.
A kételyek, a fáradtság, a bizonytalanság, mind részei voltak annak az útnak, ami ide vezetett.
És bízom benne , hogy ez még csak egy történet eleje.
Varga Kálló Szilvia
